Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verseim ötödik része

 Poller Ildikó

Erdei séta

Erdő mélyén sétálgatok én,
hol madarak repkednek gondtalan,
fenyőfák illata száll felém,
gondom elszáll nyomtalan.

Boldogít e kellemes magány,
távol a város hangos zajától,
fák közt dalol egy csalogány,
messze vagyok családtól, baráttól.

Körbevesz sűrű lombkorona,
ahogy sétálok a nagy fák között.
Átjár az erdő friss illata,
minden búm messze költözött.

Távolból hallatszik kutyák ugatása,
megriadt őz szalad el mellettem.
Hirtelen felhangzik harang kondulása,
talán egy kis falu van itt a közelben.

Ha eljön a tavasz újra visszatérek,
minden alkalom felüdülés lesz.
Csodálatos érzés, amit most érzek:
béke és nyugalom, ami most körülvesz.

2002. november 4.

 

Poller Ildikó

Az én cicuskám

Volt nekem egy szürke cicám,
valahonnan hozta apám,
akkorka volt mint egy kifli,
oly nagyon tudtam szeretni.

Dédelgettem úgy imádtam,
mindig vele játszadoztam.
Volt neki egy kis labdája,
ott kergette a konyhában.

Bármerre is jártam-keltem,
lépkedni is alig mertem,
mindig ott volt lábam alatt,
utam bármerre is haladt.

Este mikor hazajöttem,
máris ott termett előttem.
Tévé elé telepedtem,
ott aludt el az ölemben.

Így teltek a boldog évek,
melyek vissza sosem térnek.
Súlyos beteg lett cicuskám,
végleg elment, nem ugrál már.

2012. augusztus 6.

 

Poller Ildikó

Don Juan

Ne higgy el mindent, mit füledbe súg,
szerepet játszik és szava hazug.
Szemedbe néz és azt kéri: "szeress",
titokban mégis más nőket keres.

Hamis mosollyal elcsábít téged,
észre sem veszed, szíved övé lett.
Hamar rabjává válhatsz a csóknak,
ne dőlj be minden hamiskás bóknak.

Don Juan vadász, ösztöne hajtja,
a nőket csupán zsákmánynak tartja.
Amikor végre csapdába ejti,
elindul rögtön új prédát lesni.

Örökös harc ez férfinak, nőnek,
ne engedj neki, és sose győzhet.
Keressen máshol könnyű kalandot,
ne belőled csináljon bolondot.

 

Poller Ildikó

Baráti kéz

A fájó lét, ha lelked összetöri, 
szólj csak, s kezem könnyed letöröli. 
Olykor, ha viharfelhők gyűlnek föléd, 
amelyből bánatzápor hull majd feléd, 
tudni fogod, hogy mindaz tőled ered, 
útjába állni ne próbálj, nem lehet. 

Baráti szó, tán segít majd a bajon, 
szeretnék látni mosolyt az arcodon. 
Tudom az élet, kereszteket rak rád, 
legyél mindig erős, ne gyötörjön önvád. 
Itt vagyok én, majd enyhítem terhedet, 
olyan régóta egymagad cipeled. 

Jó barátként, majd vigaszt nyújtok neked, 
és örömödben is osztozom veled. 
Kérlek hát, ne add fel soha a reményt, 
te írd saját sorsod, akár egy regényt. 
Ne lássam többé könnyesen arcodat, 
villantsd felém inkább a mosolyodat. 

Életünk bizony, olyan nagyon rövid, 
bánatot vess el, legyél boldog megint. 
Fogom kezed és mutatom az utad, 
amelyre lépni sohasem áldozat. 
Itt van neked egy baráti szeretet, 
amely ha kell gyógyítja lelkedet. 

Az vagy nekem, mint szomjazónak a víz, 
mint édes, krémes süteménynek az íz. 
Te vagy ki lelkem másik felén lakik, 
legyek én az, ki tenéked adatik. 
Mi ketten együtt minden bajt legyőzünk, 
egymást segítve, bánatot elűzünk.

2012. november 5.

 

Poller Ildikó

Megyek hozzád, Uram

Megfáradva minden bűntől, téged kérlek, Jézusom:
ments meg engemet a tűztől, kísérj végső utamon!
Megtévedtem életemben, de te megbocsájtottál,
bízom az ítéletedben, mindig velem maradtál.

Hozzád fordulok most, Uram, szeretnék megnyugodni,
feléd visz a végső utam, lelkem engedd csitulni!
Kezedbe adom életem, tégy vele, amit akarsz.
Családomra hozz enyhülést, barátaimra vigaszt!

2012. július 26.

 

Poller Ildikó

Karácsonyi áhitattal

Kis fenyőfán fényes csillag,
mely Betlehem felé mutat.
Nézzük áhítatos csendben,
reménységgel a szívekben.

Békesség és teljes öröm,
fenn a mennyben és a földön.
Elhallgatnak a fegyverek,
megbékélnek az emberek.

Megszületett Kisjézusunk,
békét hozó áldott Urunk!
Kisgyerekek nagy kedvence,
szálljon rájuk szeretete.

Ajándékot hoz kicsiknek,
fenyő alá letesz mindent: 
van ott szánkó, pöttyös labda,
kis autó, görkorcsolya.

Sok kis boldog arcot látva,
reménnyel néz a világra.
Meghalt értünk a kereszten,
hogy életünk örök legyen.

Fogadjuk el a jóságát,
megbecsülve ajándékát.
"Kisjézuska várva várunk,
pici szívünk neked szánjuk!"

2012. augusztus 10.

 

Poller Ildikó

Elment a vonat

Elment a vonat messze veled,
elhaló hangon súgta neved.
Vár messze távol egy új világ,
szomorú évek várnak miránk.

Elment a vonat messze veled,
itt hagyta nekem emlékedet.
Távolból látom ahogy szalad,
máris hiányzik kedves szavad.

Elment a vonat messze veled,
most írom neked levelemet.
Könnyemmel áztatott papírlapon
írom, hogy szívemet neked adom.

Elment a vonat messze veled,
magányba taszítva életemet.
Hozzon már vissza az a vonat,
ne lepje tovább könny az arcomat.

2012. július 25.

 

Poller Ildikó

Perzselő szerelem

Kedvesem mosolya fontosabb mindennél,
két szeme sugara lágyabb a selyemnél.
Nekem ő mindenem, társam és támaszom,
hogyha ő nem lenne, elnyelne bánatom.

Amikor karjával átölel hevesen,
szívem azt dobogja hangosan: SZERELEM.
Csókja az ajkamon perzselő, mint a nap,
heves és forró, lángokra mégse kap.

Bárcsak e vad parázs örökké izzana,
szenvedélyünk tüze sohasem múlana.
Jöhetne jégeső, vagy perzselő aszály, 
még idő múlása sem lenne akadály.

2012. június 22.

 

Poller Ildikó

Utolsó kívánság

Hogyha már nem leszek e világon,
kedvesem, a legjobbat kívánom.
Szeress úgy, ahogy engem szerettél,
ölelj úgy, ahogy egykor öleltél.

Az élet legyen örök boldogság,
szívedet sose érje gonoszság.
Amit adsz, azt kapod a világtól,
örökké tanulsz majd a hibákból.

Elmegyek, figyel majd a szemem rád,
magadból annyit adj, mit te is vársz.
Akinek bánat jut és szenvedés,
általad jusson neki melegség.

Türelmed elnyeri majd jutalmát,
támogasd tiszta szívnek uralmát.
Keressél magadnak új szerelmet,
erősen becsüld őt, el ne engedd.

Hogyha már nem leszek e világon,
kedvesem, a legjobbat kívánom.
Szeress úgy, ahogy engem szerettél,
ölelj úgy, ahogy egykor öleltél.

2012. szeptember 7.

 

Poller Ildikó

Gyermek sirató /fikció/

Megadnék mindent, mit lényed kíván, bárcsak élnél.
Ölelő karomba fognálak, ahányszor félnél.
Magaddal vitted a szívemet és minden álmot,
gyötrődő gondolatok csupán, amiket látok.

Nem tudok gyermekem nélküled létezni többé,
boldogság csillaga lehettél volna örökké.
Imámat nem hallja senki sem, hiába szólok,
Zokogva kiáltok, nincs válasz, akármit mondok.

Zavartan kóborol lelkem, hogy nyugalmat leljen,
gondolat szárnyával közösen békét keressen.
Bízni a csodában tudom, hogy már nagyon késő,
örökre elmentél, új remény fája már nem nő.

Szeretném hinni, hogy valaha még újra látlak:
mennyország kapuján belépve, karomba zárlak.
Addig is emléked él bennem, akár egy álom,
bármikor becsukom szememet arcocskád látom.

2013. január 26. /fikció/

 

Poller Ildikó

Vágyak

Vágyam a végtelen szerelem és a szabadság,
elérni nem tudom, gondolatban mégis hat rám.
Csókokat lehelni mámoros ajkadra néha,
elmenni messzire, kettesben maradni még ma.

Álmaim tengerén hajózni, a szelek szárnyán,
dobogó szívedre hajolni, hullámok hátán.
Kettesben állni a parton, és nézni az égre,
örülni mindennek, s csak veled lenni végre.

Ennyi a vágyam, és nem kérek mást soha többé,
szabadság, szerelem: végtelen legyen örökké.

2013. január 2.

 

Poller Ildikó

Új szerelem

Mosolyog a szemed, ha belenézek,
megremeg a tested, ha hozzád érek.
Ajkad édes csókja elbűvöl engem,
összebújva veled dalol a lelkem.

Mikor fáj az élet, te vagy a gyógyír,
enyhül minden bánat, ha hangod szólít.
Itt vagy, és ez oly szép, akár egy álom,
ébredésem napját soha sem várom.

Eszem súgja halkan, ne higgy a bóknak,
szívem azt dobogja, engedj a jónak.
Új szerelem indul, nekem ez így jó,
érzelmes vak vagyok, nem hat okos szó.

2013. február 8.

 

Poller Ildikó

A magány Pató Pálja

Mindennap várom a holnapot,
remélve, kinyit egy ablakot.
Éveim egymagam tengetem,
régóta senki sincs mellettem.

Mostani életem túl sivár,
jó lenne érezni, van, ki vár...
Nem tudom, milyen lesz végzetem...
Szívemben örökös félelem.

Lehet, hogy egyedül maradok,
nem tudja senki, ha meghalok,
betegen kesergek ágyamon,
halotti csend honol házamon...

Nem lesz, ki fogja majd kezemet,
pap sem, hogy feloldja bűnömet...
Ki fogja két szemem lezárni,
utolsó utamon kísérni?

Síromnál nem zokog majd család,
virágot sem dob rám majd barát...
Valamit tehetnék ellene,
életem tartalmas lehetne...

De én csak várom a holnapot,
talán az kinyit egy ablakot!

2012. július 25.

 

Poller Ildikó

Apám gyásza

Az én drága édesapám
a kocsmába`nem dalol már,
oly régóta beteg szegény,
gyógyulásra kevés remény.

Amikor az anyám meghalt,
kemény szíve majd megszakadt,
ma sem bírja elviselni,
hogy már nincs mellette senki.

Este, mikor ágyba bújik,
a két szeme könnyben úszik,
elképzeli minden este,
hogy anyám fekszik mellette.

Pedig már sok éve halott,
de keserve nem apadott.
Minden este Istent kérem,
adja vissza apám nékem!

Szeretném nevetni látni,
kis kocsmában danolászni!

2012. július 25. - /fikció/

Poller Ildikó

Öregapó vallomása

Leborulok most is eléd, hajlott háttal öregen,
megcsókolom lábad nyomát, mert még ma is szeretem.
Arcom ráncos, hajam fehér, szemem mégis rád ragyog,
szeretlek, te drága lélek, egyedül tiéd vagyok.

Egymás mellett kéz a kézben leéltünk egy életet,
akadt gond is, ám én mégsem bánom a sok éveket.
Szép volt minden perc és óra, amit szívem sosem bán,
ma is áldott minden nap, mit Isten kegyesen mér rám.

Ifjúságom kis kertjének legszebb virága voltál,
szomorú, sötét napokra mindig fényt varázsoltál.
Meglátni és megszeretni téged csodálatos volt,
a két szemed ragyogása mindig új erőt adott.

Minden édes pillanatot megvilágít az a tűz,
amit hajdan megszerettem, ma is karjaidba űz.
Fiatalság heves lángja mindig a szemedben ég,
tekinteted mindent elmond, elolvad tőle a jég.

Boldogságom szép virága, maradj mindig meg nekem,
légy az élet és a halál fénysugara lelkemen.
Hogyha eljön az én időm, te legyél majd ott velem,
ahol visszatalál hozzád ifjú, régi szellemem.

2013. május 30.